Most nézzük a méhnyakrák témáját nem csak az én szemszögemből, hanem általánosságban. 

A MOK tavalyi írása szerint  1000-1200 esetet regisztrálunk, és körülbelül 500 nőt el is veszítünk évente emiatt a dög miatt, pedig rendszeres szűréssel akár 100%-os lehet a gyógyulás. Ennek ellenére Magyarországon a nőknek csak a 30 % -a jár el rendszeresen nőgyógyászati szűrésre. 30%! Ez nagyon kevés. 

Mért tesszük ezt? 

Én tudom, hogy macera, meg kellemetlen, meg "jaj! minek, nem érzek semmi bajt", de ez egy alattomos betegség: akár ott lehet, amikor még nincs is tünet, és szép csendesen veszi át az irányítást az egészséges méhnyak sejtek felett. Amikor tüneteket okoz, akkora már bizony rendesen megágyazott magának, és az nagyon nem jó. 

A méhnyakrák talán az egyetlen rosszindulatú daganatfajta, amit az emberiség ki tud cselezni, úgy, hogy már akkor felfedezhető, amikor még gyenge és legyőzhető. Ha ekkora előnyünk van ezzel a daganattal szemben, akkor ki kell használni! 

A blog is azért indult, hogy felhívjam a figyelmet a rákszűrés fontosságára. Mert ha látják a nők, hogy van itt egy Virágszív nevű csajszi, aki mindíg jár a szűrésre, és milyen jó, mert most ezért ő meg fog gyógyulni, (mert meg fogok gyógyulni!) akkor lehet, hogy ez hat egy picit, és aki eddig is elvégeztette az éves rutint, az megerősödik ennek a fontosságában, ugyanakkor pedig talán lesznek akik eddig nem, de most majd fognak nőgyógyászati szűrésre járni. 

Cselezzük ki ezt a dögöt: menjünk nőgyógyászati rákszűrésre!